2010. július 28., szerda

Hol is kezdjem...

talán ott, hogy a Balázs és a Lili múltkor elmentek sétálni és elhagyták a nagyon de nagyon fontos Susut. Lili 6 hetes korában kapta a Balázs nővéréjéktől, amit mindenhová vittünk magunkkal. Már számtalanszor elveszítettük, de mindig meglett. Most sajna nem.... bár van egy másik ami detto úgy néz ki mint Susu úgyhogy az élet megy tovább... talán egy kicsit én sajnálom azt a kis rongyocskát, mert olyan de olyan sokat volt a Lilivel és nagyon ragaszkodik hozzá.


Most kicsit többet dolgozom a kávéházban aminek nem nagyon örülök, mert sok az idegen dolog és nagyon de nagyon nem rögzülnek az agyamban, hogy mit hogyan kéne csinálni ez miatt mindig stresszelem magam amihez még hozzátársulnak a kollégáim beszólásai is. Igyekszem túlélni ezt az időszakot is, de néhány beszólást nem tudok feldolgozni és potyogni kezdenek a könnyeim. Most viszont nagyon elhatároztam, hogy nem érdekel, hogy ki miért fog belém kötni nem fogom hagyni magam és csak a munkára fogok koncentrálni semmi másra.

Szombaton levágtam a hüvelykujjamból egy darabot ubi szeletelővel. Kétszer ájultam majdnem el, de még élek és köszönöm jól vagyok.

Hétfőn volt a névnapom és tök jól esett a barátaimtól az sms, telefonhívás. 27 éves koromra kezd letisztulni bennem, hogy kik a barátok és kik nem azok akikről azt hittem ááá de mindegy is miattuk nem húzom fel magam...
Kedden dolgoztam, de kedden volt Lili névnapja, ma pedig Apa 31 éves. Sütöttem neki egy tortát, de a Lilit annyira felspanolta a torta és a gyertya látványa, hogy ő fújta el a gyertyákat is és idő sem jutott arra, hogy képet készítsünk.
Nálunk ez amolyan 3 szoros népünnepély :)

A legutóbbi két éjszakánk borzalmasra sikeredett. Lili éjjel hánykolódva üvöltve ébred és nem kell neki semmi. Vigasztalhatatlanul sír, kiköpi a cumit........ sokszor azt hiszem, hogy az éjszaka közepén bekopog egy szomszéd és megkérdezi mit csinálunk a gyerekkel.
Bölcsiben semmi gond vele ott eszik, játszik, nyugodtan alszik...
Ma elvittük a dokinénihez aki egy kicsit flegmán viselkedett, és mikor elmondtuk neki, hogy miért vagyunk itt még csak a székéből sem akart nagyon felállni. Már már elcsukló hangon kérdeztem, hogy megtetszik vizsgálni????
Lili ekkor már sejtette, hogy gondok lesznek és rákezdett a szokásos "torkaszakadtábólüvöltésnek"
Flegma doki néni megvizsgálta és úgy látta, hogy valamiféle afták vannak a torkán ami fájhat neki.
Felírt egy gyógyszert ami arra szolgál, hogy felgyorsítsa az afták gyógyulását, de csak akkor adjuk a gyereknek, ha lázas és nem eszik.
????
Mást nem kaptunk amivel esetleg enyhíthetnénk a leányzó fájdalmát.
Nos mivel én tudom mi az az afta mert 2-3 havonta vendégeskedik egy a számban és iszonyatosan tud fájni úgy gondoltam nem várjuk meg a lázas állapotot és kiváltjuk a gyógyszert.
A gyógyszer egy fehér tabletta amit széttörve is adhatunk Lilinek. Hála az én Drága Húgomnak mindig ha jön hozzánk, van a táskájában szőlőcukor és ez a tabi is arra hasonlít így Lili szívesen megeszi. Szegénykém azt hiszi, hogy cukrot kap pedig nem is. Csak tudnám hol szedte össze ezt az izét. Remélem nem örökletes dolog.
Este lefekvés előtt kapott orbáncfű teát, a gyógyit, meg kapott Nurofent...
Kíváncsi leszek...

Nincsenek megjegyzések: