Mostanában nem úgy alakultak a dolgaink ahogy kellett volna, pedig már olyan jó volt, megvoltak szervezve a mindennapjaink, mindig tudtam melyik nap mi lesz. Na ez most megváltozott.
Aggódás tört ki rajtam, hogy még nem ismerkedtünk meg senkivel (vagyis de!) nagyon sok ismerősünk van és ennyi. Nem nyitunk feléjük és ők sem nyitnak felénk aminek az okát nem tudnám megmondani.
Itt lakott a szomszédban egy nagyon szimpatikus fiatal gyermekes házaspár, akikkel az első perctől egy hullámon voltunk de nekik sajnos költözniük kellett. Nem a világ végére mert itt laknak a városban.
Szóval maradnak a magányos délutánok, a magányos hétvégék???
Nincs az mint régen, hogy egy telefon és a barátainknál töltjük a délutánt és tudnak a gyerekek együtt játszani.
Itt most valahogy minden olyan más olyan magányos....
Már fél éve elköltöztünk de rajtam most tört ki a pánik a honvágy, és tele vagyok kérdésekkel, hogy vajon jó döntést hoztunk-e?
Aztán pár telefon pár msn beszélgetés és jönnek a pozitív gondolatok, tanácsok, hogy teljesen jó döntést hoztunk és megint visszarázódtam a VALÓ VILÁGBA.... tudatosulnak bennem a dolgok és újra összeáll a jövőkép a fehérruhás fogászati aszisztensről......
1 megjegyzés:
Nagyon-nagyon jó helyen vagytok!!! Nehéz volt a döntés, de erőt vettetek magatokon, és mertetek változtatni. A nehézségekkel megküzdötök, mert erősek vagytok, és utána jobb lehetőségeitek lesznek, mint itthon. Nagyon ölellek!!!!
Megjegyzés küldése